Bejegyzések

Álmok hete....

Kép
Miután elhelyezkedtünk a nappaliban egy habos forró csoki mellett, Anita egy fényképalbumot ad a kezembe. Minden fotóhoz egy-egy momentum tartozik, egy kisebb történet, egy kitörölhetetlen emlék... Szeretem hallgatni őt, s ahogy mesél nekem, szinte ott vagyok a történeteiben is, annyira valóságossá válik minden eggyes megélt pillanatuk, hogy hirtelen tova tűnik Eperjes és ez a csodálatos családi ház,amely Zsókáek otthona... -Nehéz két év van mögöttünk.Volt itt minden költözés,újabb műtét,mindennapok nehézségei és nagy küzdelmek Zsókával. 2016 decemberében elköltöztünk ide Eperjesre egy családi házba, ami Zsóka igényeihez lett felépítve teljesen akadálymentesítve van a ház. Zsóka nagyon szeret itt lakni, a földön kúszva nagyon jól tud közlekedni a házban,egyre ügyesebb ,kis katonának hívjuk,mert úgy tud kúszni.Az esze és szíve nagyon a helyén van,beszéde nagyon jó,szépen és tisztán ejti a szavakat és olyan szókincse van ,hogy néha csak pislogok ,hogy miket is mond.Nagyon szereti a gyere...
Megjegyzés küldése
További információk

Lélekben örökké Veled...

Kép
 Épp, hogy végetért az első hulláma  a Corona vírusnak, amit mi ekkor még épp bőrrel megúsztunk, amikor is egy fontos találkozót szerveztünk Mónikával Tatabánya óvárosában. Ez a város nem a legszebb emlékeket hozza elő belőlem, mégis ez tűnt mindkettōnk számára a legkèzenfekvőbbnek. Július első hetènek szombatján kissé nehézkesen és ködös aggyal ébredek, miközben az élet kint árassza magából a mindent átjáró pezsdítő energiát. Vakítóan ömlik be a napfény az ablakokon, az élet szinte belopózik az ember testébe,ha akarja, ha nem... Régóta terveztük ezt a találkozót, amely talán mindkettőnk életét megváltoztathatja, vagy ha nem is formál át mindent, talán helyre kerülhetnek az érzéseink s a megtörtént rossz dolgok más megvilágításba kerülhetnek. Talán feloldozást , egy kis megnyugvást és ítélkezés mentes megértést vár tőlem Mónika, s én ígéretemet adtam neki, hogy én türelmes leszek...hogy a saját érzéseimet nem  keverem össze az ő érzéseivel... Nem voltam tisztában az ígére...
Megjegyzés küldése
További információk

Ünnepekre hangolódva a Covid ,,fogságában,,...

Kép
  Aki ,,ismer,, az a gondolataim, írásaim által, de vannak emberek az életemben,akik gyermekkorom fontos szereplői, akad pár ismerős , néhány barát és sok idegen akik látásból ,,ismernek,,... Mindenkihez köt egy-egy emlék,egy mosoly, akár egy ölelés vagy éppen negatív érzések. Ahogy a körülöttem levő emberek különböző érzéseket váltanak ki belőlem, így a Covidhoz fűződő ,,viszonyom,, is mindíg más és más. Hosszú ideje morfondíroztam, hogy megírom ezt a cikket, mely mentes minden politikai érdekeltségtől, s a többi írásomhoz hasonlóan az érzéseimre,tapasztalataimra hagyatkozik! Minap meglepve kaptam fel a fejem,amikor sok ember a facebookon keresztül próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ők teszteltetni mennek, mert felelős állampolgárai hazánknak... Kettős érzést váltott ki bennem ezen mottók tömkelege,melyek elárasszák az internetet.Nem látom az emberek mögött az érzéseket,csak a ,,frappánsabbnál -frappánsabb,, szlogeneket. Egyrészt megértem minden posztoló törekvését, hiszen e...
Megjegyzés küldése
További információk

Lelkem, mint túlcsorduló kehely...

Kép
  Látni akartam újra...érezni, mint egykor, beszívni azt az ismerős illatot mely ismerős és körüllengte őket, olyan jellegzetesen... Csüngeni a szavaikon, melyeket szájukkal formálnak, melyeket nekem ,,címeznek,,. Beleolvadni újra a csillogó tekintetekbe, melyek olyan igézően és megnyugtatólag hatottak rám.  Érezni akartam újra az ölelést,a,testmeleget,a biztonságot melyet kaptam tőlük, gyermekkorom óta egészen addig míg velem tarthattak az úton...         Nem kívántam én egyebet, csak újra odakuporodni az ölébe, hogy sejtjeimet újra átjárja a szeretet, a féltő biztonság melyet egykor tőlük kaptam. Bizonyosságot akartam Istentől, hogy még mindíg szeretnek. Egyszerűen csak imára kulcsoltam a kezeimet, ahogyan azt tanították és kértem Istent, hogy tanítson meg nélkülük élni, létezni...tanítson meg arra,hogy az emlékeimet melyek ott vannak bennem mélyen, de mégis a felszínem tudjam elviselni. Ne érezzem a kínzó veszteség magányát. Kértem, sőt néha visszak...
Megjegyzés küldése
További információk

Ovis Mama levendikéje...

Kép
,, Legyen előtted mindíg út, Fújjon hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten...,, Hajdú-Bihar megyében egy kis településen Földesen bukkanok egy csodálatos ,,ékszer dobozra,, melynek ékei Ildikó levendulái, amelyeket gondosan és nagy féltéssel nevelget, termeszt. Egy kis fekete tacskó szalad elém s barna szemével kiváncsian analizál. Hátra- hátra pillant gazdájára, aki felém közelít és óriásira tárja előttem a kaput széles mosolyával invitál...fáradjak beljebb Nem kéretem hát magam, s a kutya is jelzi, hogy nincs ellenére látogatásom. Farokcsóválva halad előttünk mutatva az utat ami kövekkel van kirakva, míg én Ildikóval beszélgetek! Orromat megcsapja a levendula varázsos illata, a látvány pedig ami elém tárul,szó szerint elkápráztat. Egy értelmes mondatot sem tudok megfogalmazni, csak gyönyörködöm a lila levendula tengerben. Mélyeket szippantok a levegőből, behunyom szemem s átadom magam ennek a...
Megjegyzés küldése
További információk

Dorka...

Kép
Dorottyával egy csodálatos kastély parkjában találkozom... Én érek először megbeszélt találkozónk helyszínére. Állok a míves fekete kovácsoltvaskapu előtt, szemem tágra nyitom az ámulattól és várom a bebocsájtásomat. A gondnok lassú léptekkel közeledik felèm, komor arcán semmilyen érzelmet nem vèlek felfedezni... Lépteit lelassítva, tökéletesre suvickolt fekete bőrcipőit bámulom, amikor hangosan megköszörüli torkát és határozottan a nevemem szólít... - Üdvözlöm...kerüljön beljebb. - Szinte ijedten kapom el tekintetem a cipőiről melyek csillognak- villognak, s persze tökéletesen illeszkednek az egyenruhájához, melynek minden részlete aprólékosan kidolgozott, és tekintélyt parancsoló. - A találkozóm tíz perc múlva esedékes. - Szó nélkül és hangtalanul tárja ki a monumentális vaskapu eggyik szárnyát, így nyerve bebocsátást ebbe a lenyűgöző világba, ahol megszűnik az idő. Rezzenéstelen arcára tekintve, érzem ahogy kipirul orcám és a szívem is hevesebben ver. - Köszönöm... - suttogom halkan...
Megjegyzés küldése
További információk

Szivvel és lélekkel...

Kép
Tudod Anya én más vagyok , mint az Áron. Ő tud menni és futni, én nemtudok ezért vagyok sokszor szomorú. Nemtudtam abban a percben mit is tegyek, vagy mondjak , egyszerűen csak kipotyogtak a könnyeim, erre ő megfogta az arcom és azt mondta... Anya ne sirj miattam kérlek, nem kell tudod én Zsóka vagyok! Mai utam Eperjesre vezet egy olyan házaspárhoz, kiknek története talán hétköznapiként indult, viszont útközben valami megváltozott. Változtak ők, a körülményeik, a vágyaik, s változott körülöttük minden, melyet eddig stabilnak és biztosnak gondoltak. Már semmi sem a régi, a változás szele borzongatta bőrüket, s a jól megszokott hétköznapok immáron más megvilágitásba kerültek! Anita fehér porcelán csészét helyez elém, finoman ívelt aranyberakásos kis fogantyúját csodálom. Letisztult és kifinomult munka,gondos preciz kezek alkothatták...állapítom meg magamban. A fekete éltető nedű éles kontrasztot alkot a fehér csészével, melyet úgy tartok kezemben, akár csak egy műalkotást. Lassan kóstolg...
Megjegyzés küldése
További információk