Szivvel és lélekkel...
Tudod Anya én más vagyok , mint az Áron. Ő tud menni és futni, én nemtudok ezért vagyok sokszor szomorú. Nemtudtam abban a percben mit is tegyek, vagy mondjak , egyszerűen csak kipotyogtak a könnyeim, erre ő megfogta az arcom és azt mondta... Anya ne sirj miattam kérlek, nem kell tudod én Zsóka vagyok! Mai utam Eperjesre vezet egy olyan házaspárhoz, kiknek története talán hétköznapiként indult, viszont útközben valami megváltozott. Változtak ők, a körülményeik, a vágyaik, s változott körülöttük minden, melyet eddig stabilnak és biztosnak gondoltak. Már semmi sem a régi, a változás szele borzongatta bőrüket, s a jól megszokott hétköznapok immáron más megvilágitásba kerültek! Anita fehér porcelán csészét helyez elém, finoman ívelt aranyberakásos kis fogantyúját csodálom. Letisztult és kifinomult munka,gondos preciz kezek alkothatták...állapítom meg magamban. A fekete éltető nedű éles kontrasztot alkot a fehér csészével, melyet úgy tartok kezemben, akár csak egy műalkotást. Lassan kóstolg...