Mnovellák

Miután elhelyezkedtünk a nappaliban egy habos forró csoki mellett, Anita egy fényképalbumot ad a kezembe. Minden fotóhoz egy-egy momentum tartozik, egy kisebb történet, egy kitörölhetetlen emlék... Szeretem hallgatni őt, s ahogy mesél nekem, szinte ott vagyok a történeteiben is, annyira valóságossá válik minden eggyes megélt pillanatuk, hogy hirtelen tova tűnik Eperjes és ez a csodálatos családi ház,amely Zsókáek otthona... -Nehéz két év van mögöttünk.Volt itt minden költözés,újabb műtét,mindennapok nehézségei és nagy küzdelmek Zsókával. 2016 decemberében elköltöztünk ide Eperjesre egy családi házba, ami Zsóka igényeihez lett felépítve teljesen akadálymentesítve van a ház. Zsóka nagyon szeret itt lakni, a földön kúszva nagyon jól tud közlekedni a házban,egyre ügyesebb ,kis katonának hívjuk,mert úgy tud kúszni.Az esze és szíve nagyon a helyén van,beszéde nagyon jó,szépen és tisztán ejti a szavakat és olyan szókincse van ,hogy néha csak pislogok ,hogy miket is mond.Nagyon szereti a gyere...

 Épp, hogy végetért az első hulláma  a Corona vírusnak, amit mi ekkor még épp bőrrel megúsztunk, amikor is egy fontos találkozót szerveztünk Mónikával Tatabánya óvárosában. Ez a város nem a legszebb emlékeket hozza elő belőlem, mégis ez tűnt mindkettōnk számára a legkèzenfekvőbbnek. Július első hetènek szombatján kissé nehézkesen és ködös aggyal ébredek, miközben az élet kint árassza magából a mindent átjáró pezsdítő energiát. Vakítóan ömlik be a napfény az ablakokon, az élet szinte belopózik az ember testébe,ha akarja, ha nem... Régóta terveztük ezt a találkozót, amely talán mindkettőnk életét megváltoztathatja, vagy ha nem is formál át mindent, talán helyre kerülhetnek az érzéseink s a megtörtént rossz dolgok más megvilágításba kerülhetnek. Talán feloldozást , egy kis megnyugvást és ítélkezés mentes megértést vár tőlem Mónika, s én ígéretemet adtam neki, hogy én türelmes leszek...hogy a saját érzéseimet nem  keverem össze az ő érzéseivel... Nem voltam tisztában az ígére...