A hála ..
Alice napjai egyformán és egyre reménytelenebbül teltek, úgy érezte mintha ő is kómában lenne akárcsak szeretett lánya. Teste gépiesen tette nap-nap után amit szükséges, de a lelke haldoklott csakúgy,mint Jennyé. Pontosan egy hónapja nem hallotta azt a hangot, mely számára a legszebb volt ezen a földkerekségen...egy hónapja nem töltötte be csilingelő kacagása az otthonukat...igen...pont egy hónap telt el,hogy utoljára beszéltek és izgatottan készülődtek arra a bálra, melyet Jenny oly nagy izgalommal várt, s alig bírta kivárni, hogy mélybordó estélyi ruhájában a szeretett férfi oldalán a boldogság felé vegyék útjukat. Nem gondolták, hogy amikor elhagyják a szülői házat kéz a kézben boldogan és szerelmesen, többé nem térnek vissza egy párként. Senki nem gondolta, hogy a szinte vadonatúj ezüst színű Porsche nem a boldogságuk útjának a kezdete, hanem sokkal inkább az életüknek a végét jelenti majd... Alice szinte csont soványra fogyott, mindig csillogó...