Ne nézz hátra...

Abigél békésen szemlélte a világot Édesanyja biztonságot nyújtó ölelelő karjából.
Göndör kis fürtjei, óriási kék szemei, pisze kis orra, tökéletesen formált kis szája s az egész lénye valami természetfeletti szépséget képviselt.
Mint egy Angyal...szólalt meg  Alex és szerelem ittasan csodálta ezt a kis pólyába bugyolált tökéletes kis csomagot, melyet az Úr küldött nekik...

Vajon milyen emberré válik majd, és mi lesz a küldetése?...vált töprengővé a büszke Apa!

Teresa kimerült és fáradt volt, viszont földöntúli boldogság és nyugalom szállta meg, a régi Teresa helyét átvette egy teljesen új  személy, kinek a szívében és lelkében már nemcsak a szeretett férfi létezett, hanem egy új kis élet is csendben belopózva kért helyet!
A szíve megtelt soha nem érzett szeretettel, szemeiben könny szökött és a féltés furcsa és eddig ismeretlen érzése hullámokban kúszott fel gerince vonalán, mely megborzongatta őt, és arra ösztökélte , hogy imádott gyermekét még jobban magához vonja ,és óvja őt minden bajtól mely lesben állva bármikor az életére törhet.
Az eddig ismeretlen féltő gondoskodás és határtalan feltétel nélküli szeretet vegyes  érzéseket váltott ki Teresából, mely mélyen megérintette lelkét, hogy aztán  elnémítsa a félelmet és azt az óriási felelősséget, mely mától a társa lesz a mindennapokban!

A kis Abigél, mintha megérezte volna Édesanyja érzéseit, kétségeit és félelmeit, kinyitotta azúr kék szemeit és eltökélten kereste a számára mindent jelentő nő...Anya tekintetét, hogy aztán hozzá kapcsolódhasson és örökre helyet kérjen a szívében,  a lelkében a gondolataiban!

                                                                   ,, Eközben,,


Félix szülei egy másik kontinensen, Észak Karolinában életük legnehezebb óráit, napjait élték ...
Amióta John felügyelő megjelent náluk azon a tragikus péntek estén, az életük fenekestül felfordult, és olyan irányt vett, melyre a legrosszabb rémálmukban sem számítottak.
Mary és Jeff még a lehetőségét is elutasították annak, hogy többé nem látják az egyetlen fiukat.
Ő volt az életük értelme, aki reményt hozott a házasságukba, aki elcsitította a viharokat, s aki által Élet és jókedv költözött a minden napjaikba kerek  tizennyolc évvel ezelőtt, azon a májusi napon, amikor-is ők egy családdá formálódtak.

Mary, úgy festett, mint egy haldokló virág, aki ha nem kap táplálékot, vizet és napfényt, menten elpusztul. Vonszolta magát a hétköznapokon, próbált úrrá lenni a káoszon, mely körülvette őket,  s a napi rutin elvégzése is komoly gondot okozott számára, képtelen volt bármit is megmozdítani abban a házban, ahol éltek s ahonnan péntek este ugy sétált ki Félix, hogy pár órán belül újra találkoznak és együtt lesznek.
Az otthon fogalma már nem létezett számukra, a melegség mely eddig betöltötte a ház falait és szobáit, hirtelen ridegséget árasztott magából, kihaltnak és élettelennek hatott..
.Jeff és Mary szinte menekültek egymás elől, amennyire csak lehetett kerülték egymás társaságát, sőt egymás látványát is lehetetlen volt elviselni.
Már nem voltak egymás támaszai, nem tudtak szövetségesek lenni, mint azelőtt, hiszen  olyan szinten változott meg az életük, melyet már nem is lehetett életnek nevezni.
 Hiszen az élet él és élni akar, de Mary és Jeffrey már nem akartak igy élni Félix nélkül!
Mindketten sebeiket ,,nyalogatták,, elbújva szobáikba egymás elől és okolták a Teremtőt, hogy ezt  tette velük.
Nem értették, hogy miért pont az Ő egyetlen fiukat szólította el ideje korán, mi volt ezzel a célja?


Isten tudta egyes egyedül, hogy miért kellett Félixnek távoznia abból a családból, ahol már beteljesítette a sorsát.
Azt, hogy Mary és Jeffrey mennyire erős,  állhatatos és hittel teli szintén csak Ő tudta...senki más.
Csakis olyan mértékű terhet rakott a vállaikra, mely alatt bár meg-megroskadnak, de idővel elbirják azt és megtalálják majd az életük értelmét és... Őt is!
Hinni fognak újra és boldogok lesznek egy napon, és képesek lesznek betölteni a házukat melegséggel és szeretettel, s újra lesz otthonuk...
Egy olyan otthon, ahol nemcsak a Család,de Isten is helyet kap majd...
Gondoskodik róluk, mint ahogy...

                                                               Jennyről is, aki bár nem halt bele sérüléseibe, de az ő életét is alapjában változtatta meg, miután utolérte őket a sors, és tragikus balesetet szenvedtek!
Jenny napjai keserves fájdalommal és harccal szenvedtek...harcolnia kellett, hogy egyáltalán életben maradjon.
A baleset után három hétig volt kómában, és kérdéses volt minden nap, hogy a következő órákat túl éli.-e.
Senki nemtudhatta erre a választ, kivéve Isten aki életük fonalát bár megszakította is, de komoly szándékkal tette ezt...
Isten útjai tehát kifürkészhetetlenek.
Jenn három hétig csak vegetált az aschewille.-i kórház intenzív osztályán.
 Az orvosok és az ápolói személyzet is lelkiismeretesen gondoskodott a lányról, akit szörnyű állapotban hoztak be három héttel ezelőtt!
A lánynak szinte nem volt arca, olyan komoly sérüléseket szerzett, több csontja is eltört, a lépe és mája is komoly sérüléseket szenvedett el, az agya pedig aggódásra adott okot az orvosi team.nek!
Mesterségesen lélegeztették, a kómában fekvő lányt, kihez a szülei minden áldott nap mentek, az orvosok által meghatározott időben.
Rettegtek Jenny szülei, hogy ő is elmegy, mint Félix!
 Amikor az ágya mellett ültek tehetetlenül, csak fogták a kezét és fohászkodtak az Úrhoz, hogy ne vegye el a lányukat.
Mélyen megérintette őket Félix halála, hiszen mintha a fiuk lett volna olyannyira szerették a kedves arcú, mindig mosolygós fiút, aki nem mellesleg boldoggá tette a lányukat, s ezért ők roppant hálásak voltak.
Alice, Jeny édesanyja minden este rettegve feküdt le, gyűlölte a sötét kínzó éjszakákat amikor is rájuk telepedett a dermesztő félelem...melynek fogságából mindaddig nem szabadulnak, amíg nem tudják mi is lesz a ,,kislányuk ,, sorsa...
Élet és halál között lebegett Jenny, aki csak úgy, mint Félix találkozott az Úrral.
,, Számon kérte,, az Istent, hogy adjon magyarázatot, arra hol van a szerelme, miért történt baleset, s miért nem maradhat az Úr amellett, ahol biztonságban és földöntúli boldogságban van része.

Az orvosok közel 10 perce folytatták harcukat a halállal, a lány távozni készült, szülei szemei láttára akik az üvegen keresztül kísérték végig a lány haláltusáját.
Amikor az orvosi tem már  feladta a ,,harcot,, Philip doktor az órájára pillantott, hogy rögzítsék a halál beálltát!

... Abban a pillanatban az Isten határozott hangon szólt Jennyhez, aki ugyanazon padon ücsörgött az Úr társaságában,mint ahol nem olyan rég Félix foglalt helyet...

-Jenny most vissza küldelek! Teljesítsd be a sorsodat...lehelte az Úr !

Az orvosok nagy csodálkozására Jenny vitális funkciói visszatértek, mely a monitoron jól követhető volt.

Miután stabilizálták a lányt Philip doktor kiment a lány zokogó szüleihez, s közölte velük, hogy Jenny visszatért hozzájuk bár, de ne ringassák magukat hiú ábrándokba, hiszen a vékony kötélen táncoló lány élete bármikor megszűnhet.
Ezzel a tudattal küldte vissza a betegszobába Alicet és férjét az orvos!
- Maradjanak vele, amíg csak szeretnék... s adjanak hálát az Úrnak! - mosolyodott el Philip, aki a szívén viselte a fiatal lány és a család sorsát!
Alice és Walter szabad bejárást kapott az intenzív osztályra, Philip jóvoltából, egész nap a lányuk mellett gubbasztottak, imádkoztak és meséltek Jennynek a nap minden percében....
A lány bár nem tért észhez, továbbra is kómában volt, de stabil állapotban.
Tudták, hogy messze még a cél, de a remény halvány napsugara bizony ott tündökölt  a szívükben!

                                                              ,, Eközben,,

Magyarországon a budai magán kórház körzőjében Abigél megtalálta Édesanyja mellét és elégedetten szívta magába az éltető nedűt, melyek táplálékául szolgál.
Mig Félix szüleinek a kétségbeesés jutott, Jennynek a harc ,szüleinek a kételyek és a félelem, addig Alex és Teresa a legboldogabb embereknek érezték magukat a földkerekségen!
Nem cserélhettek életet, sorsot... mindannyiuknak végig kellett menni a kijelölt úton, melyet csak az Úr látott előre.
Abigél csendes és nyugodt baba volt, hangját nagy ritkán hallották csak, s kizárólag olyan alkalmakkor amikor táplálékát és édesanyját követelte.
Miután haza értek a kórházból, igyekeztek kialakítani egy fajta rendszert, mely lehetővé tette, hogy mihamarabb olajozottan összeszokjanak.
Teresa hiányolta Édesanyját, aki nem tudta személyesen ellátni értékes  tanácsaival és unokáját sem láthatta egyelőre, kizárólag telefonon tartotta leányában a lelket, s bár egy  ,,világ,, választotta el őket mégis oly közelinek tűnt most Abuja és Budapest, mintha csak egymás szomszédságában lennének!
Alex mindent megtett felesége kényelméért, segédkezett a baba körül, hiszen csak egymásra és a szülői ösztöneikre hallgathattak, lévén, hogy Alex szülei már nem éltek.
A férfinek nem volt kérdéses, hogy megbízhat felesége ösztöneiben, hiszen tudta ő is, hogy az anyai ösztön mindent felül ír!
Amikor Abigél békésen aludt Édesanyja karjaiban, aki nigériai dallamokat dúdolt szinte transzban ejtve  a körülette levőket, Alex is békésen ült íróasztalához, hogy írjon és folytassa a soron következő könyvét, melyet feleségének és kislányának ajánl majd!
Nagyon boldog és idilli volt körülöttük minden, olyannyira, hogy Tersesa aggódni kezdett, hogy ,,normális,, -e ez a földöntúli érzés mely körülveszi őket....

Folyt.köv....!

M&M