A pokol stációi...
Ma az egyik szemem sírt, a másik nevetett... ,,Egy évvel ezelőtt ott ültem az onkológia folyosóján, és vártam az első kemoterápiás kezelésem,érzések kavarogtak bennem,, A félelem lázas légköre vette körbe testem és lelkem. Nem tudtam mi vár rám . Ezer kérdés kavargott bennem. Vajon mit érzek majd, hogy fogom viselni, mikor kezd el hullani a hajam, bírni fogja a törékeny testem? Ismeretlen volt minden és mindenki ahogy beléptem. Akkor még nem sejtettem, hogy a hosszú út alatt mindenkit megismerek majd, hogy a nővérkék a nevemen szólítva várnak mosolyogva. Azt sem sejtettem, hogy a kezeléseket kapó hősöket is megismerem, lesz majd olyan aki győztesként fejezi be, és olyan is,aki a végére elfárad. Januártól tudtam mivel diagnosztizáltak, de akkor éreztem először ennek súlyát. Remegve ültem le a kényelmes fotelbe. Hosszú órákat töltöttem el benne. A fél éven át tartó kemoterápiás kezelések voltak a pokol stációi... Itt éltem meg a legnehezebb kínokat. Itt láttam embereket az élet és h...