Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 9, 2020

A megtalált boldogság...

Kép
Matthew forgolódott az ágyában, próbálta felidézni Szülei arcát,de ahogy telt az idő egyre homályosabban látta maga előtt kedves arcukat, s mintha a hangjuk is megfakult volna, olyan távolinak tűnt. Mindössze egy év telt el, azóta, hogy tönkre ment az élete és egy szörnyű baleset következtében elveszítette a szüleit! Mattie egyedüli gyermeke volt szüleinek,akik rajongásig szerették. Édesanyjának finom illata, féltő keze és örökké mosolygós szemei, kedves lénye, örökös készenlétben állt,hogy kisfiának mindenből a legjobbat adja. Sok időt töltöttek együtt összekuporodva a kanapén,egymás ölelésében , mesét olvastak, játszottak vagy csak éppen élvezték egymás társaságát! Minden áldott nap gondolt rájuk, mint ahogy most is. Bár ne utaztak volna el a Papával, s akkor nem következett volna be ez a végzetes tragédia sem. Mattie rokonok híján gyermekotthonba került, próbálták őt vigasztalni és szóra bírni,de mindeddig kudarcot vallottak a kisfiúval. Mindent megtett amit kértek tőle,...

Perzsia kincse...

Kép
Nasserine a család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Érzékeny, okos kislány volt, hatalmas célkitűzésekkel. Elég volt ránézni, szemeiben ott éget a tűz , a lelkesedés mely éltető ereje lett. Elvágyott otthonról, szerette hazáját, Perzsia összes ,,kincse,, ott tündökölt ebben a csodálatos szempárban, viszont az ő álmai egészen Amerikáig repítik majd. Mindent megtett annak érdekében, hogy tanulhasson, szüleinek jó gyermeke volt, csak éppen az elveikkel volt gondja. Ahogy teltek az évek Nasserine egyre szebb és műveltebb lett, ki akart ebből a világból lépni, szabad akart lenni és nem valami rabszolgatartó többedrangú neje lenni. Ő élni akart, dolgozni férjhez menni szerelemből, nem pedig kötelességből melyet a családja határoz meg! Törekvéseit szülei és a rokonság folyamatosan akadályozták, minden módon ahogyan csak módjunkban állt. Nasserine esze úgy vágott,mint a borotva, empatikussága perdig nem ismert határokat. Az ember már csak attól gyógyultnak érezte magát, h...