Álmok hete....

Miután elhelyezkedtünk a nappaliban egy habos forró csoki mellett, Anita egy fényképalbumot ad a kezembe. Minden fotóhoz egy-egy momentum tartozik, egy kisebb történet, egy kitörölhetetlen emlék...

Szeretem hallgatni őt, s ahogy mesél nekem, szinte ott vagyok a történeteiben is, annyira valóságossá válik minden eggyes megélt pillanatuk, hogy hirtelen tova tűnik Eperjes és ez a csodálatos családi ház,amely Zsókáek otthona...

-Nehéz két év van mögöttünk.Volt itt minden költözés,újabb műtét,mindennapok nehézségei és nagy küzdelmek Zsókával.

2016 decemberében elköltöztünk ide Eperjesre egy családi házba, ami Zsóka igényeihez lett felépítve teljesen akadálymentesítve van a ház. Zsóka nagyon szeret itt lakni, a földön kúszva nagyon jól tud közlekedni a házban,egyre ügyesebb ,kis katonának hívjuk,mert úgy tud kúszni.Az esze és szíve nagyon a helyén van,beszéde nagyon jó,szépen és tisztán ejti a szavakat és olyan szókincse van ,hogy néha csak pislogok ,hogy miket is mond.Nagyon szereti a gyerekek társaságát,itt az utcánkban nagyon sok a gyerek.Egész nyáron kint volt az utcán a gyerekekkel, akik teljes értékű gyerekkénk tekintenek rá. Nem zavarja őket ,hogy Zsóka nem tud állni vagy járni,futni.Megszokták,hogy ő mindig a babakocsiban ül vagy a kezemben viszem.A kocsit szivesen tolják.
Zsóka kedvenc sportja a futás. Bár igaz ,hogy ő maga nem futhat,de sok élményfutó csatlakozott a felhíváshoz.

A fuss azokért akik nemfuthatnak-hoz és Zsókának már szép kis élményfutó tábora van. Akiknek ezúton is szeretném hálás szívvel megköszönni  a sok sok élménykilométert amit Zsókának ajánlanak fel.

Tavaly novemberben Zsókának kiírták az első tolószéket amit a mai napig még nem kaptunk meg. Nagyon várja ,hogy meglegyen neki.

Babakocsival való közlekedésünk kész horror már. Veszekedéssel,sírással indítjuk a beleülést, s a napot . Nem szeretne már beleülni, hiszen ő már nem kisbaba ... (mondja nekem) hanem egy kislány. Megértem őt teljes mértékben ő már 5 éves , és ez a helyzet számára a legnehezebb.

Decemberben újabb szemműtetje volt ,amit most viselt szerintem a legrosszabbul és legnehezebben. Fájdalmai voltak a műtét után. Erősebb szemüveget kapott, romlott a látása is.
Az elmúlt két évben lelkileg padlón voltam,egy szülőnek,egy anyának nagyon nehéz feldolgoznia ,hogy a tökéletesnek megálmodott lánya a járásra képtelen, de túl vagyunk a nehezén úgy érzem,olyan lelki erő van most bennem ,hogy falakat tudnék megmozgatni vele. Rengeteget dolgozok nap ,mint nap Zsókával tornázunk, rajzolunk,hogy a kezeit fejlesszük, olvasunk ,hogy a beszéde szebb és szókincse bővebb legyen. Társaságba járunk , hogy ne féljen az emberektől.

Minden ami csak emberi lehetséges azt mi megtesszük érte, mondja halkan Anita, s belé kortyol a gőzölgő csodába...

- Tudod...fordulok Anita felé kezemben a fénykép albumot szorongatva, számomra az Anyaság minden eggyes szépségével és nehézségével együtt, egy magasztos csoda.

Olyan csoda ez, melyet nem lehet bírálni avagy felülírni, ez egy fajta tanulási folyamat, ahol a számunkra elrendelt gyermek vagy gyermekek arra tanítanak meg bennünket,hogy a közös cél érdekében mindent megtegyünk ami emberileg megtehető.

Úgy gondolom és érzem, hogy a Ti esetetek felhívja arra az emberek figyelmét, hogy ezt ennél nagyobb alázattal már nem lehet végig vinni....

 

- Látom ahogy Anita elmélyül a gondolataiban, az imént hallottakat pörgeti fejében, s hogy kirántsam ebből az állapotból finoman szegezem neki a kérdést, amely most leginkább foglalkoztat...

- Meséld el nekem az érzést amikor tudatosult benned, hogy Zsóka egy kerekes székhez lessz kötve ...

Mit éreztél Te akkor?

- Nehéz az ehhez fűződő érzéseimet szavakba önteni, de igyekszem..., no de kezdem az elején!

Egy emlék estet vagyis jótékonysági kocertet szerveztek Zsókának.

Egy szerdai nap köztük a hívást a szervezőktől , hogy Zsóka kap egy tolókocsit. Egy magánvállalkozó rendezte mindezt, hogy ezzel is megkönnyítse a napjainkat és Zsóka mindennapos boldogulását.

Gondolhatod... egész csütörtökön lázban volt várta , hogy jöjjenek és hozzák már a tolókocsit!  Nem jöttek! Valami közbejött nekik és nem érkeztek aznap ...Zsóka pedig elkeseredve sírva ment aludni.

,,Igen ám, de pénteken több meglepetésben is része volt Zsókának, megérkezett a várva várt tolókocsi.

Szegénykém először szinte sokkot kapott, elkezdett sírni, várta ugyan a tolókocsit, de nem tudta ,hogy mire számítson...,,

Mikor végre megérkezett ő rájött, hogy ez mégse az amire ő számított, de a csalódása nem tartott sokáig.

Belé ült a tolókocsiba, kipróbálta és rögtön megtetszett neki, már csak a színnel volt gondja , mert kék volt.

 ,,Ugye hát ő lány ne gondoljuk ,hogy ő fiús színű tolókocsiban fog ülni,,...

 Kimentünk, hogy térünk a tolókocsival, mert ugye ekkor már készülőben volt a következő meglepetés. Kedves barátaink teljesítették egy nagy , régi vágyat. Ő egy rendőrautóba akar beülni és szirénázni szeretne. 

Séta közben megjelent az áhított rendőrautó, Zsóka mikor meglátta összehúzta magát és nagyon nagy volt az öröme, majd ki ugrott örömében a tolókocsiból.

 A rendőrnéni még ajándékot is hozott neki. Végre beülhetett a rendőrautóba az öröm leírhatatlan volt. Bekapcsolták neki a szirénát, megnyomhatta a dudát , a mosoly az arcán mindent elfeledtetett vele. A rendőrbácsi még tért is vele egyet, megint szirénázhatott.

Ezekben a percekben a gyermekem arcán levő boldogság számomra a világot jelentette...

Elfelejtett mindent erre az időre a fájdalmat, a szenvedést és minden rosszat ami eddig történt vele, most csak ő volt és az álma.
Átfestettük ,felújítottuk a tolókocsit. Igazi lányos lett. 

Kimentünk sétálni és eljött a pillanat amitől féltem, kicsit megzuhantam lelkileg. 

Nap mint nap megküzdünk az élettel, de mikor meglátod a gyerekedet egy tolókocsiban ülve akkor összetörik benned valami. Tudtuk , hogy el fog jönni ez a nap ,de nem voltunk rá felkészülve lelkileg. Erősek vagyunk de néha vannak mélypontok. Mint ez a mostani. Nagyon sok jó ember áll mellettünk aki lélekben támogat tudom egy-kettő túl leszünk rajta.
Amíg babakocsiban közlekedett nem tűnt fel senkinek ,hogy ő más ,mint a többi gyerek, hogy ö nem tud járni. De most mikor kimész vele, érzed a bőrödön az emberek tekintetét, látod a szemükben a sajnálatot. De hahó emberek nem kell sajnálni, ő nem kér a sajnálatból, ő nem akar mást ,mint elfogadást és támogatást.

Ha meglátsz az utcán egy tolókocsis embert ne sajnáld, neki arra nincs szüksége. Sok nehézség és sok bánat van azokban a pici szemekben, nincs szüksége arra ,hogy a környezete is akadályok elé állitsa. 

Támogasd lelkileg, szólj hozzá pár bátorító szót neki ez többet jelent mindennél...

M&M