Ovis Mama levendikéje...



,, Legyen előtted mindíg út,
Fújjon hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten...,,


Hajdú-Bihar megyében egy kis településen Földesen bukkanok egy csodálatos ,,ékszer dobozra,, melynek ékei Ildikó levendulái, amelyeket gondosan és nagy féltéssel nevelget, termeszt.
Egy kis fekete tacskó szalad elém s barna szemével kiváncsian analizál.
Hátra- hátra pillant gazdájára, aki felém közelít és óriásira tárja előttem a kaput széles mosolyával invitál...fáradjak beljebb
Nem kéretem hát magam, s a kutya is jelzi, hogy nincs ellenére látogatásom.
Farokcsóválva halad előttünk mutatva az utat ami kövekkel van kirakva, míg én Ildikóval beszélgetek!



Orromat megcsapja a levendula varázsos illata, a látvány pedig ami elém tárul,szó szerint elkápráztat.
Egy értelmes mondatot sem tudok megfogalmazni, csak gyönyörködöm a lila levendula tengerben.
Mélyeket szippantok a levegőből, behunyom szemem s átadom magam ennek a magasztos érzésnek, melynek nem szeretném ha vége szakadna. 
Enyhe szellő borzolja hajam, a nap sugara szinte égeti bőrömet, méhek zümmögését hallom magam körül s szememet lassan kinyitva, besétálok a levendula sorok közé...


Óvatosan sétálgatok a lila tengerbe egyre beljebb és beljebb haladok ,tüdőmet és érzékszerveimet elárassza a mámorító illat  , s gondolataim szárnyalnak éppúgy, mint a fehér pillangó aki virágiról- virágra száll.
Hagyom, hogy egybeolvadjak a természettel, a szél erejével, a méhek zümmögésével,a tűző nap erejével ,és átengedem magam a boldogságnak, mely átjárja sejtjeimet...az összes porcikámat...


Ildikó magamra hagy...
Halk léptekkel távolódik tőlem el, s a terasz felé veszi az irányt. Amíg én testem és lelkem jelzéseire figyelek addig ő a fedett teraszon tüsténkedik.
Saját készítésű bodza szörpöt, levendulás sütit helyez egy porcelán tálcára,melyet levendula virágok díszítenek...

Megszomjazom, igy hát csatlakozom hozzá és hagyom, hogy tovább kényeztessen.
Mielőtt helyet foglalunk , szemem megakad a mennyezetről lelógó levendulák tengerén...



Mennyei látvány ... suttogom halkan!

Leülünk és mohón kortyolom a frissítő házi bodza szörpöt, ami kellemesen lehűti testemet, mely igencsak felforrósodott az imént...
Beszédbe elegyedünk,szó szót követ, amíg szomjom oltom a hűsítő nedüvel, szemem az asztalon pásztázik.
Kis kosárkában szebbnél szebb kézzel készített kis párnácskákat, zsákokat, babákat és szappanokat helyez elém Ildikó.
Rá vetem magam az illatozó csodákra...


Sok kérdés kavarog bennem melyek ez alatt a röpke fél óra alatt fogalmazódtak meg bennem...
Amíg kamera állványom összeszerelésével bíbelődöm, Ildikó helyet foglal és rám villantja széles mosolyát.
A környezet..., Ildikó és a tengernyi sok levendula nyugtató hatássa van rám...
A kamera forog és Ildikó pedig mesél...a én ámulattal hallgatom!

Sok szeretettel ajánlom minden kedves érdeklődőnek Hegedűsné Töröl Ildikó facebook oldalát,csoportját
https://www.facebook.com/ovismamalevendikeje/
mely az Ovis Mama levendikéje nevet viseli, ahol sok érdekességet és gyönyörű fotókat találtok a végtelen lila levendula tengerről ...mely egy,, ékszerdobozba,,van rejtve ahol tündököl,illatozik és elkápráztat!



M&M







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lélekben örökké Veled...

Èlet a halál után...

A pokol stációi...