Ünnepekre hangolódva a Covid ,,fogságában,,...

 

Aki ,,ismer,, az a gondolataim, írásaim által, de vannak emberek az életemben,akik gyermekkorom fontos szereplői, akad pár ismerős , néhány barát és sok idegen akik látásból ,,ismernek,,...

Mindenkihez köt egy-egy emlék,egy mosoly, akár egy ölelés vagy éppen negatív érzések. Ahogy a körülöttem levő emberek különböző érzéseket váltanak ki belőlem, így a Covidhoz fűződő ,,viszonyom,, is mindíg más és más. Hosszú ideje morfondíroztam, hogy megírom ezt a cikket, mely mentes minden politikai érdekeltségtől, s a többi írásomhoz hasonlóan az érzéseimre,tapasztalataimra hagyatkozik!

Minap meglepve kaptam fel a fejem,amikor sok ember a facebookon keresztül próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ők teszteltetni mennek, mert felelős állampolgárai hazánknak...

Kettős érzést váltott ki bennem ezen mottók tömkelege,melyek elárasszák az internetet.Nem látom az emberek mögött az érzéseket,csak a ,,frappánsabbnál -frappánsabb,, szlogeneket. Egyrészt megértem minden posztoló törekvését, hiszen ezzel bizatják az embertársaikat, a,teszt fontosságára, másrészt felmerül bennem a kérdés...

Kell itt bárkit is bármire bíztatni, vagy épp egymás ellen úszítani embereket? Biztos,hogy a mi egy személyes feladatunk meggyőzni a vírus,tagadókat a Covid létezéséről?

Mitől rosszabb ez a vírus , mint a többi?

Miért söprik a szőnyeg alá a többi akút és krónikus betegség elszenvedőit?

Miért agonizálnak egyedül a betegeink kórházainkban, akár Covidosak akár nem?

Miért és meddig fogunk ennek a,szörnyűségnek a ,,fogságában,, élni?

Ilyen és ehhez hasonló számtalan kérdés fogalmazódik meg szinte mindannyiunkban. Különböző emberek vagyunk, különböző érzésekkel, mind másként éljük meg ezt a fajta krízist, ezért is van, hogy kiírjuk, ,,kiposztoljuk,, a gondolatainkat betűk vagy képek formájában.

Meg akarjuk érteni ami körülöttünk zajlik, s,folyamatosan dolgozunk az események alakulásán s a vírushoz kapcsolódó érzéseinken.

Nincs jó vagy rossz döntés, többféleképpen reagálhatunk dolgokra. Igyekszem mindenki szempontját megérteni, főleg azokét akik átestek gyermekeikkel együtt a,fertőzésen s  családtagjaikkal együtt megszenvedték ennek az állapotnak minden eggyes pillanatát.

Megértem azt is aki még nem esett át a betegségen, s megkérdőjelezi a vírus létezését, sőt azzal is tudok együttérezni aki ,,megrögzött,, vírus tagadó.

A legnagyobb problémát mégis abban látom,hogy megosztottságot tapasztalok konfliktusokat és egyéni ,,harcokat,, vívunk és nem együttes erővel törekedünk a győzelemre.

Érdekes volt látnom azt is, hogy a karantén tavasszal mi mindent hozott ki belőlünk. Nekiálltunk sütni-főzni, alkotni,meditálni.

Ez az időszak ,,kapóra,, jött azoknak is akik abból élnek,hogy lelkünk gyógyításával foglalkoznak,hiszen jó párunkat ,,kell,, ebben az időszakban istápolni. Látjuk az előnyét,de megannyi hátrányát is ennek az időszaknak.

Előnyünkre vált mindenképp,hogy lelassítottunk, foglalkoztunk önmagunkkal,felfedeztük rejtett képességeinket, életre hívtuk első kenyereinket, melyet mi alkottunk a két kezünkkel...

Joggal voltunk büszkék mindenre amit létrehoztunk szorgalommal, hiszen még magunkat is jól megleptük...

Én erre is képes vagyok! 

Ahogy az előnyét, úgy a hátrányát is megtapasztaltuk ennek az időszaknak.

Képesek vagyunk emberi mivoltunkból kivetkőzve egymás torkának esni a közösségi oldalakon, csak azért,hogy a másikat meggyőzzük a saját ,,igazunkról,, 

 Sok esetben jómagam is megdöbbenve olvastam azokat a sorokat ahol ,,kedves ismerőseim,, pocskondiázzák szinte gyalázzák egymást ok nélkül...

Elszomorított s a mai napig döbbenet lessz úrrá rajtam amikor az ellensgeskedést tapasztalom az emberek között...  Amikor ezt az írásomat elkezdtem, a legelején utaltam arra, hogy mint minden emberhez avagy emlékhez fűződő viszonyunk különböző, igy a vírus helyzet is más és más érzéseket fog kiváltani belőlünk.

Egy biztos nem a mi kezünkben az irányítás,hiába szeretnénk ,,istent,, játszani kicsik vagyunk mi ehhez ahogy az idézőjelben tett szó is,erre utal.

Valóban Isten kezében vagyunk és leszünk, talán nem ártana jobban hinni benne, Felé fordulni,esténként elcsendesedni és megköszönni azt amink van,hálát adni azért, hogy sikerül minden nap kikelni az ágyból,hogy egyáltalán van ágyunk, sőt házunk és,tető a fejünk felett...hogy gondolkozhatunk,érezhetünk és a szerethetünk.

Azt hiszem a végtelenségig folytathatnám a sort,sőt teleírhatnám az oldalt, hogy mi mindenért lehetünk hálásák még ebben a nehéz időszakban is. Emberek vagyunk, akiknek szeretni kellene mindennél jobban Istent,aztán egymást s elhinni azt,hogy egyszer újra rendben lessz minden!

Rendben lessz...

Félek én is amikor naponta több száz emberrel ülök szemben,akik vagy a munkáikból kifolyólag, vagy családi illetve egyéni okokból kénytelenek tesztet végeztetni. Bennem is ott az izgalom, s a temérdek kérdés, mi van ha,elkapom és hazaviszem a szeretteimre, s valaki közülünk rosszul jár?

Mikor kétségbe esnék,gyorsan Istenbe kapaszkodok s hozzá intézem gondolataimat,kérésemet, hogy segítsen és adjon erőt ahhoz, hogy ne félelemmel végezzem a rám bízott feladatokat!

Rengeteg ember szeretetét kaptam és kapom az utóbbi időszakban,akik belém kapaszkodva várják tőlem és kollegáimtól a,gyors precíz munkát és a megnyugtatást!

Sok jó kívánság hangzik el, megannyi mosoly varázsolja szebbé arcunkat, olykor pedig csak némán meredünk egymásra s gondolatban kapaszkodunk össze,s megértjük végre, hogy mindannyian egyszerű emberek vagyunk és a sebezhetőségünk összeköt mindannyiunkat.

Napról napra közeledünk karácsony estéjéhez,amikor a kis Jézus megszületik, s bízom abban is, hogy mi önmagunk és újra megszületünk, és addig is törekedni fogunk arra,hogy ne egymás ellen harcoljunk, hanem inkább egymást szeressük és erősítsük!

Advent harmadik

vasárnapja hozzon mindenki szivébe békét és hittel teli reményt, hogy úgy tudjunk készülni az ünnepekre,hogy minden rendben lessz!

M&M