Mnovellák

  Aki ,,ismer,, az a gondolataim, írásaim által, de vannak emberek az életemben,akik gyermekkorom fontos szereplői, akad pár ismerős , néhány barát és sok idegen akik látásból ,,ismernek,,... Mindenkihez köt egy-egy emlék,egy mosoly, akár egy ölelés vagy éppen negatív érzések. Ahogy a körülöttem levő emberek különböző érzéseket váltanak ki belőlem, így a Covidhoz fűződő ,,viszonyom,, is mindíg más és más. Hosszú ideje morfondíroztam, hogy megírom ezt a cikket, mely mentes minden politikai érdekeltségtől, s a többi írásomhoz hasonlóan az érzéseimre,tapasztalataimra hagyatkozik! Minap meglepve kaptam fel a fejem,amikor sok ember a facebookon keresztül próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ők teszteltetni mennek, mert felelős állampolgárai hazánknak... Kettős érzést váltott ki bennem ezen mottók tömkelege,melyek elárasszák az internetet.Nem látom az emberek mögött az érzéseket,csak a ,,frappánsabbnál -frappánsabb,, szlogeneket. Egyrészt megértem minden posztoló törekvését, hiszen e...

  Látni akartam újra...érezni, mint egykor, beszívni azt az ismerős illatot mely ismerős és körüllengte őket, olyan jellegzetesen... Csüngeni a szavaikon, melyeket szájukkal formálnak, melyeket nekem ,,címeznek,,. Beleolvadni újra a csillogó tekintetekbe, melyek olyan igézően és megnyugtatólag hatottak rám.  Érezni akartam újra az ölelést,a,testmeleget,a biztonságot melyet kaptam tőlük, gyermekkorom óta egészen addig míg velem tarthattak az úton...         Nem kívántam én egyebet, csak újra odakuporodni az ölébe, hogy sejtjeimet újra átjárja a szeretet, a féltő biztonság melyet egykor tőlük kaptam. Bizonyosságot akartam Istentől, hogy még mindíg szeretnek. Egyszerűen csak imára kulcsoltam a kezeimet, ahogyan azt tanították és kértem Istent, hogy tanítson meg nélkülük élni, létezni...tanítson meg arra,hogy az emlékeimet melyek ott vannak bennem mélyen, de mégis a felszínem tudjam elviselni. Ne érezzem a kínzó veszteség magányát. Kértem, sőt néha visszak...

,, Legyen előtted mindíg út, Fújjon hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten...,, Hajdú-Bihar megyében egy kis településen Földesen bukkanok egy csodálatos ,,ékszer dobozra,, melynek ékei Ildikó levendulái, amelyeket gondosan és nagy féltéssel nevelget, termeszt. Egy kis fekete tacskó szalad elém s barna szemével kiváncsian analizál. Hátra- hátra pillant gazdájára, aki felém közelít és óriásira tárja előttem a kaput széles mosolyával invitál...fáradjak beljebb Nem kéretem hát magam, s a kutya is jelzi, hogy nincs ellenére látogatásom. Farokcsóválva halad előttünk mutatva az utat ami kövekkel van kirakva, míg én Ildikóval beszélgetek! Orromat megcsapja a levendula varázsos illata, a látvány pedig ami elém tárul,szó szerint elkápráztat. Egy értelmes mondatot sem tudok megfogalmazni, csak gyönyörködöm a lila levendula tengerben. Mélyeket szippantok a levegőből, behunyom szemem s átadom magam ennek a...

Dorottyával egy csodálatos kastély parkjában találkozom... Én érek először megbeszélt találkozónk helyszínére. Állok a míves fekete kovácsoltvaskapu előtt, szemem tágra nyitom az ámulattól és várom a bebocsájtásomat. A gondnok lassú léptekkel közeledik felèm, komor arcán semmilyen érzelmet nem vèlek felfedezni... Lépteit lelassítva, tökéletesre suvickolt fekete bőrcipőit bámulom, amikor hangosan megköszörüli torkát és határozottan a nevemem szólít... - Üdvözlöm...kerüljön beljebb. - Szinte ijedten kapom el tekintetem a cipőiről melyek csillognak- villognak, s persze tökéletesen illeszkednek az egyenruhájához, melynek minden részlete aprólékosan kidolgozott, és tekintélyt parancsoló. - A találkozóm tíz perc múlva esedékes. - Szó nélkül és hangtalanul tárja ki a monumentális vaskapu eggyik szárnyát, így nyerve bebocsátást ebbe a lenyűgöző világba, ahol megszűnik az idő. Rezzenéstelen arcára tekintve, érzem ahogy kipirul orcám és a szívem is hevesebben ver. - Köszönöm... - suttogom halkan...

Tudod Anya én más vagyok , mint az Áron. Ő tud menni és futni, én nemtudok ezért vagyok sokszor szomorú. Nemtudtam abban a percben mit is tegyek, vagy mondjak , egyszerűen csak kipotyogtak a könnyeim, erre ő megfogta az arcom és azt mondta... Anya ne sirj miattam kérlek, nem kell tudod én Zsóka vagyok! Mai utam Eperjesre vezet egy olyan házaspárhoz, kiknek története talán hétköznapiként indult, viszont útközben valami megváltozott. Változtak ők, a körülményeik, a vágyaik, s változott körülöttük minden, melyet eddig stabilnak és biztosnak gondoltak. Már semmi sem a régi, a változás szele borzongatta bőrüket, s a jól megszokott hétköznapok immáron más megvilágitásba kerültek! Anita fehér porcelán csészét helyez elém, finoman ívelt aranyberakásos kis fogantyúját csodálom. Letisztult és kifinomult munka,gondos preciz kezek alkothatták...állapítom meg magamban. A fekete éltető nedű éles kontrasztot alkot a fehér csészével, melyet úgy tartok kezemben, akár csak egy műalkotást. Lassan kóstolg...

Ma az egyik szemem sírt, a másik nevetett... ,,Egy évvel ezelőtt ott ültem az onkológia folyosóján, és vártam az első kemoterápiás kezelésem,érzések kavarogtak bennem,, A félelem lázas légköre vette körbe testem és lelkem. Nem tudtam mi vár rám . Ezer kérdés kavargott bennem. Vajon mit érzek majd, hogy fogom viselni, mikor kezd el hullani a hajam, bírni fogja a törékeny testem? Ismeretlen volt minden és mindenki ahogy beléptem. Akkor még nem sejtettem, hogy a hosszú út alatt mindenkit megismerek majd, hogy a nővérkék a nevemen szólítva várnak mosolyogva. Azt sem sejtettem, hogy a kezeléseket kapó hősöket is megismerem, lesz majd olyan aki győztesként fejezi be, és olyan is,aki a végére elfárad. Januártól tudtam mivel diagnosztizáltak, de akkor éreztem először ennek súlyát. Remegve ültem le a kényelmes fotelbe. Hosszú órákat töltöttem el benne. A fél éven át tartó kemoterápiás kezelések voltak a pokol stációi... Itt éltem meg a legnehezebb kínokat. Itt láttam embereket  az élet és h...

Tragikus és végtelenül szomorú cikk következik, mely sajnos valóságos és igaz! A posztot Henrietta Moncz engedélyével osztom meg, aki az elhunyt László hozzátartozója! Henrietta mesél... Ez a mi szomorú történetünk! A gyerekem apja, Laci március második felében megbetegedett, nátha, láz, gyengeség volt a tünete. Mivel nem csökkentek a tünetek, sőt láza is egyre magasabb lett, felhívta a körzeti orvosát, aki telefonon keresztül megállapította hogy nem koronavírus, és arra utasította, hogy maradjon otthon és szedjen lázcsillapítót. Napok alatt rohamosan romlott az állapota,bár én is csak telefonon értekeztem vele de így is egyértelmű volt, hogy intézkedni kell, hogy mielőbb ellátást kapjon, ami nem volt egyszerű, először a mentőket hívtam de azt mondták, hogy a körzeti orvost kell hívni...mondtam ezen túl vagyunk, ő nem jön....akkor adtak egy számot hogy ezt hívjuk és kijönnek megcsinálni a tesztet, de erre már nem volt idő, mert kritikus állapotba került. Ezért riasztottam egy magán orv...

Talán sokan fejüket inagatják az általam választott cím miatt... Mégis hogy képzeli?... Egy vallásos lelkületű, nő,  egy Édesanya, feleség nem ír ,,ilyen dolgokròl,, Ugyan már, ez felháborìtò...vélekedik a társadalom nagy része. Mielőtt belekezdenék mondandóm kibontásához,tegyük csak helyre a PROSTITÚCIÓ fogalmát... A prostitúció általánosan a személyi szabadság kiszolgáltatása fizetségért vagy befolyásért... Prostitúciónak nevezik a fizetség ellenében nyújtott szexuális szolgáltatást is.  A prostituált szó a latin „prostere” igéből származik, jelentése: kiáll, árul, árulja magát. ,,Itt álljunk meg egy pillanatra...kiárul, árul tehát magát árulja!,, Elgondolkoztunk e már azon,,hogy mi vajon hányféleképpen árultuk ki a lelkünket, mások szeretete miatt, vagy  csupán azért hogy magasabb pozicióba kerüljünk , avagy azért mert ezt várták el tőlünk. Nem fogok pszichológiat tanulmányt írni, viszont szívesen rámutatok arra, hogy sok esetben szorítjuk önmagunkat falhoz és áruljuk ...

Valószínűnek tartom, hogy aki az általam választott címre tekint, elsősorban a Váratlan utazás sorozatra gondol, melyben Sarah Stanley  Avonlea.-ban való érkezésével fenekestül felforgatja a kis város népének életét. A hasonlóság csupán annyi, hogy Sarah Stanley és Hetty King is számtalan nehézségen és megpróbáltatáson megy keresztül, míg érzelmileg  közel kerülnek és eljutnak egymáshoz! Így van ez cikkem főhőseinél is, akik egy váratlan utazás részesei, melynek végét sokáig nem látták... Barbara kérlek mesélj magadról, tervező típusnak tartod magad? Mindenképpen, tipikus tervező vagyok,olyan aki mindent megtervez, biztos ismeritek a fajtámat, nem egy egyszerű típus a miénk.  Megtervezem a napomat, a hetemet,az életemet és néha a páromét is. Ezzel  nem is lenne akkora baj, de ha valami nem úgy sikerül,akkor nagyon összezavarodom ,képes vagyok akár összeomlani is. Pontosan öt éve ismerkedtem meg a párommal s azonnal éreztem, hogy ez lesz az a bizonyos ,,peacelove ,, k...