Èlet a halál után...

Fèlix...!!!
Vàrj,...had nèzzelek meg jobban.

Mary elhomàlyosulò tekintete alig engedte làttatni egyetlen fia vonàsait. Milyen dèlceg fiù lett belőle...nem is fiù...màr szinte fèrfi!

Annyira büszke vagyok Ràd èdes kicsi fiam,...sírta el magàt Mary, s karjait szèlesre tàrta,hogy keblère vonja a  gyermeket,akit annyira szeret,akièrt az èletèt adnà ha kell mindenfèle gondolkodàs nèlkül.

- Mary! Mikor repült el ez a 18 èv?

Kèrdezte Jeffrey, ki ha belefeledkezett felesège tündöklö könny àztatta  tekintetèben ùjra ifjùnak èrezte magàt, annyi idősnek körülbelül, mint a Fia...aki itt àll előttük sötètkèk öltönyèben,kezèben nyakkendőjèt szorongatva...

Fèlix, gyere segìtek feltenni a nyakkendődet...nèzd itt àtbujtatod...ès màr kèsz is.
Jeff odatolta fiàt a tükör elè,aki majdnem kèt fejjel magasabb volt nàla... ,,nyakiglàb,, gyermek ...fiú lett belőle,kedves vonàsait, vàllig èrő hosszù haja keretezte,mèlybarna szemei pedig szinte mindig mosolyogtak.
Igen ő volt Fèlix Watson, aki most izgatottan nèzett a mai este elèbe, s màr alig vàrta, hogy Jenny Davissel karján vègig tàncoljàk a ma megrendezèsre kerülő iskolai bàlt.
Azòta szereti Jennyt,amiòta meglátta  az iskola udvaràn, diskuràlò baràtnői között 4 vagyis ...5 ève màr.
A legèdesebb teremtèny akit- e vilàgra alkottak, Fèlix istenítette Jennyt, aki  szinte fürdőzött a fiù szerelmèben ès rajongásában.
Egybeillő pàr voltak,annak ellenère, hogy sok mindenben különböztek egymástól.
 Az egyikük magas,nyúlánk ès nyugodt ,s visszafogott, míg a másik alacsony , szőke és örök nyughatatlan ès temperamentumos...ez utóbbi Jenny volt.
Ami közös volt bennük, az az egymás iránti szerelem, az èlet szeretete ès rajongása volt. Mindketten nagyszerű fiatalok voltak, minden káros szenvedélytől mentesen éltek és keményen tanultak, hogy egykor majd helytálljanak a nagy világban, melyet majd együtt kívánnak birtokba venni...

- Papa, Mama... elèg az ábrándozásból, sietnem kell.
Jenny már vár rám!
Megölelte övéit, s büszkén vette át Édesapjától a Porsche kulcsait, melyet ma vezethet először egyedül,s elviheti a lànyt,akit olyan nagyon szeret az érettségi bankettet követő iskolai bálra.

Óvatosan vezess, vigyázz magadra- intették szülei, szinte egyszerre.
Hazavárunk és lehetőleg éjfél után itthon légy!

-Rendben Papa vigyázok, lassan vezetek és igyekszem haza.
Bízhattok bennem!
Egy röpke mosoly ès Félix már odakint volt, mint egy kis csikó,ùgy nyargalt le a lépcsőkön, dudorászva a garázs felé vette az irányt,ahol már várta őt a mélybordó Porsche, fehér bőrülésével, kecses vonalvezetésével, fènyesre tisztìtott lámpáival...
-Mennyei...lehelte Félix, s lassan és megfontoltan elindult úticélja felé.
Többször is vezette a család alig fél éves autóját valamelyik Szülője felügyelete mellett, viszont a Papa igèretett tett neki, hogy ha megkapja a vezetői engedèlyèt ès betölti a 18ik èletèvèt egyedül vezetheti a Porshcet!
Elérkezett  hàt ez a nap, ez az este és ő olyan büszke és boldog,hogy megélhette ezt a napot.
Félix mindìg  is hálás gyermek volt, s most a hála èrzete egyre csak fokozòdott benne ahogy szeretett szüleire gondolt, hogy lehetővé tették neki ezt az estét...sőt,hogy-e világra teremtették s ennek a világmindenségnek a része lehet.
Leìrhatatlan volt a boldogság mely átjárta a szívét a sejtjeit,minden egyes porcikáját.
Még egy kanyar, s eléri úticélját.
Megérkezett Jennyék háza elé, leparkolta autóját,s mielőtt kiszáll ebből a csodából, még egy utolsò pillantást vet magára a visszapillantó tükörben.
Beletúrt vállig érő hajába ,megigazitott egy-egy nem odaillő hajtincset, és elindult, hogy végre megpillanthassa eddigi èlete legnagyobb szerelmét...
Kopogására szinte azonnal jött a válasz,szélesre tárult az ajtó melyben ott állt Jenny,aki csodálatos volt a maga nemében.
Testre simulò mélybordó estélyi ruhája kiemelte varázslatos alakját, kissè làtattni engedte kebleit, de csakis olyannyira, hogy a jó ízlés határain belül maradjon. Az estélyi ruha tartozéka volt a bordó selyem sál is, mert kecsesen tekeredett Jenny nyaka köré követve testének vonalvezetését s vállán lágyan omlott le a drága anyag.

-Csodálatos vagy! Nemtalálok szavakat Jenny...
- Psszt...nem is kellenek a szavak,kuncogott a lány mutató ujját a fiú szája elé helyezte.
Hallgass!
Végigmérte partnerét,s magában megállapította, hogy Félix is remekül fest, és nagyon sármos.
Mindekettejük érzelmei a tetőfokára hágtak, s valòban nem voltak szavak melyek kifejezzék ezt az idilli pillanatot, így hát egy darabig csak némán csodálták egymást.
Félix igéretett tett a lány Szüleinek is, hogy èjfél után hazafuvarozza a lányt épségben, és megfontoltan,òvatosan fog vezetni.
Ezt az ígéretét be is fogja tartani, ez nem is kèrdès!
Nyugodtan engedték el Jennyt a Szülei, bíztak Félixben, hiszen már lassan öt éve alkotnak lányukkal egy párt s eddig semmi kivetnivalót nem találtak kettejük kapcsolatában.
Kéz a kézben indultak el, közös első báljukra, ahol csak ők ketten lesznek szülői felügyelet nèlkül. Táncolhatnak, szórakozhatnak, csókolozhatnak, egymás karjába simulhatnak, s tervezhetik a közös jövőjüket, melyet egymással kívánnak megosztani.

-Kösd be magad Jenn! Òva intette Félix a lányt,aki csak mosolygott rá,de szó nélkül engedelmeskedett!
Fèlix leengedte a Porsce tetejét ès lassan elindultak,hogy felfedezzék együtt Asheville kanyargós utcáit.
Hajukba bele kapott a szél,ahogy egymás mellett ültek a szőke ès  barna hajtincseik önálló életre keltek nèha összekapaszkodtak, s máskor külön váltak s csak úgy lobogtak a szélben.
Ők ketten pedig csillogó vággyal teli tekintetükkel olykor összekapcsolòdtak egy-egy pillanatra, kacagtak ès èlvezték az életük minden egyes pillanatát, melyet a màsiknak adtak...
Fèlix lassan vezetett ahogy ígérte, le sem vette az útról a szemét, rótták az utcákat és beszélgettek a jövőről mely ràjuk vár.
Asheville utcáin nem volt tùl nagy a forfalom, de azért akadt autó szép számmal igy péntek este.
A fiatalok autòba pattantak, és különböző szórakozóhelyekre igyekeztek.
A sebessèg korlàtozás egyébként is lassította őket, semmi veszély nem leselkedett rájuk,s az úti cèljukat is elèrik körülbelül 20 perc múlva.
Àthaladtak a lassabb útszakaszon, Fèlix gyorsabb tempòba kapcsolt s egy nagy nyitott hátuljù teher autò mögé kerültek, mely  òriási vascsöveket szállított, amelyek fixálva voltak.
Jenny a neszeszerében kotorászott, előhalászta mélybordó rúzsát, a vissza pillantó tükröt maga felé igazitotta, hogy sikeres manővert hajtson vègre a mozgó autóban, s kipingálja a száját.
Kész! Hogy tetszik ? Csücsörítve Félix felé fordult, aki egy gyors pillantást vetett a lány mélybordó érzéki szájára.
Ne bolondozz vezetek...mosolygott Fèlix, s figyelmèt a járműre irányitotta, mely előttük haladt. Nyugtalan rossz érzés fogta el a fiùt, èpp szòra nyitotta a száját,mikor a vascsöveket szállító autón, a vastag biztonságosnak tűnő kötelei , mint a cèrnaszál egymás után ,, szinte elpattantak,, ezzel utat engedve a hatalmas vascsöveknek.
Félix fèkezett, Jenny  megszorította a kezét s mindketten szinte megbabonázva figyeltèk a vascsöveket melyek èppen felèjük tartottak.
 ...A màsodpercek lelassultak, az idő és a tèr átalakult,mindketten tehetetlenül ültek az autòban,egymás kezèt szorongatva s tágra meredt pupillákkal ,,várták az elkerülhetetlent,,
Sikongàst hallottak,de nemtudtàk vajon  ki kiabál ès jajveszékel ők ,vagy  talán mások?
A gumi ègett szaga terjengett a levegőben,az òriási  zaj,az egymást követő  lezúduló vascsövek mély ès koppanó hangja,ahogy vègig gurulnak az úttesten, egyenesen utat törve a szélvèdőjükön át hozzájuk.
Jenny èrezte ahogyan az üvegszilánkok vègig szabdalják az arcàt, ordított ahogy csak bírt teli tüdőből,küzdött a levegőèrt,semmit nem látott már, csak őrült fàjdalmat èrzett, csontok roppanàsàt hallotta,ruhák szakadásàt, az autó vàzànak roppanásàt, vasak elhajlásának èktelen hangját.
Saját vèrèt nyeldekelte,a fülèben èktelen fájdalmat èrzett,s minha vas karok fognák közre az autòjukat, mint egy òcska kis játèk darabot , melyben ők mint tehetetlen rongybabák ülnek,s prèselnék össze, ezzel kiszoritva belőlük az utolsò levegőjüket is!
Ashville utcài most elcsensesedtek, s mint ahogy Jenny ès Fèlix sem hallott semmit, mindent elnyelt a vak sötétség!

-Peter ès Suzanne, mint mindíg most is egymást ugratták.Hasonlò kaliberű, èszjárású emberek voltak , ès sok közös volt bennünk.
Mindketten imádták a családjukat, a munkájuk terén pedig megszállottak voltak.
Megküzdöttek azért, hogy elérjèk azt a szintet,ahol most tartanak.
Ízig vírig mentősök voltak,akik arra tettèk fel az èletüket,hogy másokat megmentsenek.
Jòl összeszokott páros voltak, ismerték egymás gondolatait szinte,fél szavakból megértették egymást mely elengedhetetlen volt a szakmájuk szempontjából.
Gyors és precíz emberek voltak, gyors döntèseket kellett meghozniuk,ha a helyzet megkívánta, s nap mint nap azon voltak,hogy az èlet győzedelmeskedjen a halál felett.
Csodálatos érzès volt minden egyes esetük,amikor segíteni tudtak,amikor èleteket mentettek,de gyakran szembe kellett nèzniük a könyörtelen halállal is, melyet nemtudtak még ők sem legyōzni!

Isteni vacsorát fōztél megint Su...azthiszem megtartalak.
Ugratta Peter a kolleganōjét, miközben eltüntette az utolsò darab pizzàt is,melyet minden pènteken rendeltek!
Su bekapcsolta a kávéfőzőt, már szokásukkà vált a vacsora utáni kávézás, már ha épp nem volt esetük.
Isteni kávé illat terjengett a levegőben, Peter mint jòllakott kisgyermek bámulta a kávèfőző alá helyezett csészét,melybe csepegett az èltető fekete nedű.
Jólesett a hallgatás, egyikük sem kívánta megtörni a csendet.
A hangszóró bekapcsolt, riasztás!
Autòbaleset törtènt a Riverside Drive ès Lyman Street sarkán.
Egy Porsche szemèlyautòt maga alá temetett egy teherautò árúkészlete.
Vascsöveket szállított, a szemèlyautòban feltehetöleg kèt sèrült van.
Siessetek a helyszinre!

Su ès Peter felkapták táskáikat,s egy percen belül már szirènázva haladtak a helyszínre.
Ilyenkor ritkán szòltak egymáshoz, pròbáltak lelkileg az esetre hangolódni ki-ki a maga módján.
Susanne egy pillanatra gondolatait a családjára irányitotta,hálát adott az égnek,hogy ők most otthon vannak biztonságban!
Peter sem szòlt, kezèben szorongatta orvosi táskáját, s tettre készen várta,hogy végre a helyszínre érkezzenek!
Szinte egyszerre értek a Riversidera a rendőrökkel,akik gyorsan megtisztították a terepet a bámèszkodò vagy éppen sokkot  kapott emberektől,s elkerítették helyszínt!

Peter és Su a Porsche roncsához rohantak, mely inkább hasonlított egy konzerv dobozra, melyet mintha òriási karok roppantottak volna össze.
Nehéz volt elképzelni,hogy bárki is èl,aki bent ragadt!
Su megpròbàlt a vezető ülès felől az ablakhoz fèrkőzni, közben màr hallották a tűzpoltók sziréniàit.
Peter a màsik ablakhoz igyekezett, benèzett a roncsba,s szinte a szívverése is elállt a látottaktòl.
Sok mindent làtott már,de erre n volt felkèszülve. Egy arc nèlküli test meggörnyedve,szinte öszehajtva hevert a roncsba.
Kitapogatta a pulzusát, és szinte meglepetten èszlelte,hogy a làny él!

-Jenny Davisnek hívják a lányt,a fiù pedig Felix Watson...kiáltotta a rendőr, a papírok alapján ez az apja autója és 18 évesek!

-Peter elszörnyedt! Mostmár neve is volt az arc nèlküli testnek, szemei csukva voltak, egyik keze a fiú keze után nyult, másik karja rendellenesen furcsa szögben állt,több helyen eltört.
Peter közelebb hajolt Jennyhez, s hallani vèlte halkan a lány lélegzetèt.
-Hihetetlen! A lány életben van ... kiáltotta Peter!
A tűzoltòk leemeltèk az autò tetejèt, s szinte művèszi egybehangolt munkàval eltàvolítottàk mindkèt oldalon az ajtòkat.
Fülsiketìtő volt a vàgògép hangja, mely szinte miszlikere szedte a bordó Porschet, mely pàr perce mèg a boldogság felé ,,repitette,,a fiatalokat!

Jenny! Hallasz engem? ...kèrdezte Peter tudván,hogy alig pislákol az èlet a lányban,de hátha. Muszáj beszélnie hozzá, meg kell küzdeniük a halállal bár félő volt,hogy ez a küzdelem egyenlőtlen lesz!
Jenny bordó ruháját a vér áztatta mindenütt, a sál mely nem olyan règen mèg èkesen díszitette nyakàt, most szinte fojtogatóan tekeredett rá.
Peter vénát biztosított neki, oxigént kapott ,de félő volt, abban a pillanatban meghal ahogyan megmozdìtják ès kiemelik a roncsból.
Tarts ki kislány...suttogta Peter!

-Susanne eközben Felix mellè húzódott, aki tágra meredt tekintettel,szinte kérdően nèzett Su szemei közè.
Arcán a meglepődès tükröződött, nem pedig a riadalom...ahogy Susanne Felix tekintetét fürkészte, úgy tűnt mint akinek fontos és meglepő közlendője van.
Kitapogatta a fiú pulzusát, s percek kellettek ahhoz,hogy èrezze az apró,de nagyon gyenge pulzálást mely az életet jelentette!

- Fèlix ...Susanne vagyok, nèzd muszáj lesz kitartanod,most vénát szùrok Neked és óvatosan kiemelünk az autóbòl.
Segíts nekünk ,, öregfiù,,... lehelte a Nő,s szívèt aggodalom és részvét járta át!
Az ő gyermeke is lehetne ez a fiù, akiben èpphogy pislàkol az èlet!
Miutàn Felix vènáiba àramlott a fájdalomcsillapító,eljött az idō, hogy kiemeljèk ès elàllítsák a vèrzèsèt,ellássák sèrüléseit.
A tűzoltók és mentősök jòl összeszokott csapat voltak,s együtt mindíg hatékony és precíz munkát végeztek!
Ahogy Fèlixet kiemeltèk,megtörtènt az elkerülhetetlen.
Fèlix Watson a balesetet követö második órában,elment ,hogy találkozzon Istennel...

-Az Istenit igyekezzünk
Adrenalin,...gyerünk lèlegeztesd...ne vacakoljatok!
-Defibrilátor tölt: 200,
Ellèp,üsd!!!
Nyomjátok neki az adrenalint! Lèlegeztesd!

-Hè Fèlix öregfiù: ne csinàld,ne menj sehova!
260, 280,300
Gyerünk...

-Susanne...kèrlek hagyd...Su...
Hagyd abba...kèrlelte Peter.
Su a könnyeit nyeldekelve, elhomàlyosulo tekintettel nyomta Fèlix mellkasàt!
-Segítsetek ,az Istenit! Ne bámuljatok- zokogta!
Su!-fogta meg vállát Peter...mostmár hagyd őt.
Elment!
Susanne zokogott,s most úgy érezte ki kell adnia a fájdalmat, mely feszíti a belsejét.Szinte fizikai fájdalmat érzett most.
Ez a fiù, annyira megérintette...
Igen ez is a munkájuk rèsze, jól tudja, sőt azt is, hogy előbb utóbb fel kell dolgoznia ezt az esetet is, ès menni tovább ...
Jennyt sikeresen kiemeltèk,elállítottàk vèrzèseit, bekötöttèk az infúziòit, kapott oxigént, s mentőhelikopterral elszállították.
Jennynek szinte a szó összes èrtelmèben, nem volt arca...eltört szinte az összes arc csontja,belső vèrzèsei voltak,a mája ès lépe sérült,s a légzèse sem volt stabil!
Nem lehetett megállapitani, hogy mi marad majd a nemrég mèg vörös bársonyba bùjtatott Jenny Davisből, már ha egyáltalán életben marad...

-Felix testèt elszállitották a legközelelebbi korhàzba, s John felügyelőre várt a hálátlan feladat, hogy közölje Watsonékkal a legszörnyűbb hírt,mit egy Szülő kaphat, hogy az egyetlen fiuk,az èletük értelme immàron nincs...

Mèghogy nincs...hümmögte Fèlix!-
Ez a John felügyelő milyen ostoba, hiszen ő él ès valóságos...csak èppen megvàltozott minden,átalakult az idő ès tèr, s már Jenny sem szorongatja a kezét!
-Jenny...az édes Jenny...
 Fèlix mindent látott a balesetet, a mentősök ès a tűzoltók emberfeletti küzdelmét.
Hallotta,ahogy Su könyörög neki,hogy ne hagyja itt ezt az átkozott vilàgot,de neki menni kell dolga van...hívják.

Félix még kèt világ között volt, vágyott Jenny ès a szülei után.
Csak egy ölelés egy röpke pillanat,el sem búcsúztak.
Fèlix màr kezdett magába roskadni,amikor is egy hang nevèn szólította.
Kissé erélyes de lágy dallamú hang volt ez...gyorsan megfordul,de senkit nem làtott!
Félix vágyódó èrzései szerettei irànyàban fokozatosan ,szertefoszlottak...csak egy vágya volt,mègpedig közelebb kerülni a hang forrásához!

- Félix egy csodàlatos helyen volt, s ahogy körülnézett ismerős arcokat vélt felfedezni méghozzá rég eltávozott szeretteit látta.
Más volt ez mint a földi lèt, meg sem.kellett szólalnia, gondolati síkon és érzelmekkel kommunikáltak.
Soha nem volt még ilyen boldog.
Eltávolodott már a baleset helyszínétől,eltűnt az aggódás , felváltotta ezt egy magasztos èrzés.
Egy pillanatra behunyta a szemét, s arra gondolt, vajon találkozik Istennel?

Felix! Nyisd ki a szemed...
Egy csodálatos kertben találta magát, ami tele volt virágokkal,fákkal különböző növényekkel, szinte pezsgett az Élet körülötte.
Egy padon ücsörgött Isten társaságában!
Tágra nyílt szemekkel , áhitattal tekintett rá.
Nagysága megfoghatatlan, mégis mellette ült és közelebb húzódott hozzá!
Vágyòdott Isten közelsègère,szeretetére!
Fèlix csak bámulta Istent, s a gondolatok csak úgy elárasztották elméjét.

-Istenem miért hívtál magadhoz?
Többé nem látom az enyéimet a Családomat,Jennyt?
Mi lesz az  èletemmel? Istenem...én sok rosszat cselekedtem.
Fèlix meggyònta bűneit, Isten eloszlatta az aggályait,fèlelmeit!

-Fèlix a Csalàdod sosem volt a tiéd mint ahogy Jenny sem!
A tehetségedet, a jó szívedet,az èrtékeidet,mindent ami jó ès rossz volt benned, mindazt tőlem kaptad!

Fèlix tèrdre roskadt ès sírva fakadt!

Semmim nem volt,s azt állitod az èletem sem volt az enyém?
Nem! Felelte kedvesen az Isten!
Az èleted mèg csak most kezdōdik.

Fèlix megèrtette egy pillanat alatt Isten közlendőjét!
Felkiáltott! ,Uram! Látom az arcodat, s megérintette azt!

Igen most kezdődik minden,hiszen van Élet a halál után...

M&M